Online Bejelentkezés

+36 30 512 1375

Bosnyák téri rendelő - 1147 Budapest, Csömöri út 18.

Hányinger és ödéma is tünet lehet

A veseelégtelenség mértéke nagyon különböző lehet, a panaszt nem okozótól és csak laborvizsgálatokkal kimutathatótól, a súlyos húgyvérűségig, amely már életet veszélyeztető állapot. Ugyanakkor a panaszok, tünetek súlyossága és a húgyvérűség laborvizsgálattal kimutatható mértéke között nincs szoros párhuzam, mert a lassan kialakuló- akár súlyos- veseelégtelenség is lehet tünetszegény vagy akár tünetmentes.
- A veseelégtelenség tünetei egyébként típusosan a gyengeség, rossz közérzet, étvágytalanság, hányinger, hányás, magas vérnyomás, szemhéj vagy más lokalizációjú ödéma (vizenyő), szívelégtelenség, akár súlyos vérszegénység, a kálcium anyagcsere zavarai (pl. lágyrész-meszesedések), a vizelet mennyiségének lecsökkenése, vizelet szagú lehelet – ismerteti dr. Kállai László, az Urológiai Központ urológusa, sebész.

Mi okozhat krónikus veseelégtelenséget?

A vese páros szerv és a szervezet ellátásához egy, jól működő vese elegendő, tehát az egyik vese eltávolítása- például daganat, sérülés, gyulladás miatt- nem szokott veseelégtelenséget okozni. Az esetek kisebb részében a krónikus (idült) veseelégtelenség heveny (akut) veseelégtelenség nem teljes gyógyulása után marad vissza. A heveny veseelégtelenség súlyos állapot, jelentős halálozással jár. Heveny veseelégtelenséget sokféle betegség, állapot okozhat például mindenféle jelentős vérnyomáscsökkenéssel járó állapot (sokk), vérzés, szeptikus állapot, heveny szívelégtelenség, veseér-elzáródás, belgyógyászati vesegyulladások (nefritisz), mérgezések (drog, gomba, nehézfém), gyógyszer-mellékhatás (például röntgen-kontrasztanyag), húgyúti szűkületek-elzáródások (például húgyúti kövesség, prosztata megnagyobbodás, kismedencei daganatok következtében).
Az idült veseelégtelenség közvetlen kialakulásában is közrejátszhatnak a fenti tényezők, de itt nagyobb arányban belgyógyászati betegségek (például cukorbetegség, magas vérnyomás, érelmeszesedés) állnak a háttérben elsősorban a vesék nagy és kis ereinek a károsítása következtében. Degeneratív vesebetegségek (például policisztás vese), veleszületett fejlődési rendellenességek- húgyúti szűkületek, húgyúti kövesség és akár ezek szövődményeként kialakuló idült bakteriális húgyúti fertőzés szintén okozhat krónikus veseelégtelenséget.

Hogyan diagnosztizálható a krónikus veseelégtelenség?

A kórelőzmény és panaszok kikérdezése, fizikális vizsgálat után a diagnózis laborviszgálaton alapszik: vérvételből karbamid (CN), kreatinin, eGFR, kálium, nátrium, amelyek egy rutin laborvizsgálatban benne vannak. A diagnózis pontosítása illetve a veseelégtelenség okának a felderítése céljából kiterjedtebb vér- és vizeletvizsgálatok is szükségesek lehetnek.
A laborvizsgálatok mellett a képalkotó vizsgálatok értékes információval szolgálhatnak a betegség súlyosságát (a vesekárosodás mértékét) és okát illetően. Hasi ultrahang mindenképpen javasolt, de CT-re és veseizotóp vizsgálatra is szükség lehet. Belgyógyászati vesebetegség gyanúja esetén a veséből történő szövetminta-vétel is szóba jön.

Az idült veseelégtelenség kezelése

Mint minden más betegségnél, ennél is törekedni kell a kiváltó ok megszüntetésére. A húgyúti szűkületeket, kövességet műtétileg lehet kezelni. Ez általában urológus-sebész, gyermeksebész, gyermek-urológus feladata.
Amennyiben a betegnél nincsen műtétileg korrigálható szervi eltérés, a beteg gondozását erre specializálódott belgyógyász, az-az nefrológus végzi, de más szakemberek például kardiológus, angiológus, gasztroenterológus, háziorvos, diabetológus közreműködésére is szükség lehet. A belgyógyászati okok, például magas vérnyomás, cukorbetegség, érelmeszesedés megfelelő kezelésévével a vesék károsodása csökkenthető, a betegség előrehaladása lelassítható.
A veseelégtelenség enyhébb és közepes stádiumában a bőséges folyadékfogyasztás jótékony hatású, de ha már a vizelet mennyisége is csökkent vagy egyáltalán nincs vizelet-kiválasztás, akkor a folyadékbevitelt is csökkenteni kell. A konyhasóbevitel (nátrium-klorid) megszorítása segíthet a folyadék-visszatartás csökkentésében. A veseelégtelenségben a vérben felszaporodó nitrogéntartalmú salakanyagok koncentrációját fehérjeszegény étrenddel lehet mérsékelni. Az esetlegesen kialakuló szövődményeket, mint a magas vérnyomás, szívelégtelenség, ödéma, vérszegénység, kálcium anyagcsere-zavarok is kezelni kell.
A konzervatív kezeléssel nem egyensúlyban tarható betegség esetén vesepótló kezelést (dialízis) kell alkalmazni. Ennek több fajtája van. Peritoneális (hashártyai) dialízishez kisebb műtéttel egy műanyag csövet ültetnek be a hasüregbe, amelynek az egyik vége “kilóg” a hasfalból. Ezen a csövön keresztül speciális összetételű “mosófolyadékkal” végeznek folyamatos hasüregi öblítést. A kezelés során a hashártyában lévő dús vérkeringés és mosófolyadék között a hashártyán, mint szűrőn keresztül történik meg az oldott anyagok (ionok, nitrogén tartalmú salakanyagok) kicserélődése. A megfelelő értelmi és mozgási képességekkel rendelkező, jó szociális körülmények között élő betegeket meg lehet tanítani erre a kezelésre és akár az otthonukban vagy a munkahelyükön is el tudják végezni saját magukon, de van olyan beteg, akinél kórházi körülmények között kell végezni.
A hemodialízist vagy köznapi nevén művese-kezelést általában kórházi körülmények között végzik erre szakosodott intézményekben (művese állomás). A művese kezelés speciális szakember gárdát és bonyolult, drága műszerparkot igényel. A beteget heti 2-3 napon beszállítják a művese-állomásra, ahol több órán keresztül tart a kezelés. A kezelés során a beteg vérét kis részletekben kivezetik egy készülékbe, amelyben a vérben felszaporodott káros anyagokat „szűrő” membránon keresztül speciális „mosófolyadék” felhasználásával hígítják ki.
A krónikus veseelégtelenségre a vesetranszplantáció (veseátültetés) a legjobb megoldás, amelynek során például baleset vagy agyvérzés következtében agyhalottá vált személy vagy élő donor (például rokon) által adományozott vesét ültetnek be a veseelégtelen betegbe. Ideális esetben ez a beteg számára lehetővé teheti a normál élethez való visszatérést, de számolni kell a transzplantált vese károsodásának, például „kilökődésének” (a szervezet immunrendszere megtámadja az idegen szervet) lehetőségével. Emiatt a transzplantált betegek egy része folyamatosan olyan gyógyszert kell szedjen, amely elnyomja az immunválaszt, de ez növeli a fertőzések kockázatát.
A krónikus veseelégtelenség nagyon gyakori betegség és jelentős terhet ró pszichésen, szociálisan és anyagi szempontból is az érintett egyénre, a környezetére és az egész társadalomra is. Egészséges életmóddal,- amelynek része a napi minimum 2 liter körüli folyadékbevitel, kiegyensúlyozott étrend, rendszeres testmozgás, pszichés kiegyensúlyozottság, dohányzás, alkohol, drog, feleslegesen szedett gyógyszerek kerülése, de a már meglévő belgyógyászati, urológiai betegségek megfelelő gondozása- a betegség kialakulásának kockázatát jelentősen csökkenthetjük.

Forrás: Urológiai Központ (www.urologiaikozpont.hu)