A kismedencei fájdalom szindróma egy krónikus állapot

Nevével ellentétben, a kismedencei fájdalom szindróma nem egy tünetegyüttes, hanem egy állapot, amely más krónikus állapotokhoz hasonlóan nem gyógyítható, de kezelhető. Az akut fájdalmakkal szemben akkor beszélhetünk krónikus fájdalomról, ha a fájdalom 3-6 hónapig szinte állandóan, de legalábbis visszatérően tapasztalható. Ez a kínzó tünetegyüttes mindkét nemet érintheti, bár a nőknél és a férfiaknál jellemzően más okok vezetnek a kialakulásig, és a tünetek is különbözhetnek bizonyos szinten. Mivel a nőknél jóval gyakrabban alakul ki ez az állapot, férfiaknál talán kevésbé gondolnak rá a diagnosztizálás során.
- A férfiaknál a krónikus kismedencei fájdalom szindróma konkrét kiváltója a krónikus prosztatagyulladás. Ezen belül lehet szó gyulladásos és nem gyulladásos krónikus kismedencei fájdalomról – ezt a két típust általában a fehérvérsejtek jelenléte alapján különítik el – mondja Bajor doktor. - A prosztatagyulladást és a kismedencei fájdalom szindrómát nem mindig könnyű elkülöníteni egymástól, hiszen a tünetek nagyon sok átfedést mutatnak. Legjellemzőbb tünet nyilvánvalóan a fájdalom, ami jelentkezhet a prosztatában, a gátnál, a herezacskóban, a pénisznél és deréktájon is. Emellett olyan alsó húgyúti tünetek is megnehezíthetik az érintettek életét, mint a gyakori vizelés, a nehezített vizelés (például gyenge sugár és erőlködés). A fájdalom jelentkezhet vizelés közben, sőt akár fel is erősödhet a vizelés során.

Mi jelenthet kihívást a diagnosztizálásban és a kezelésben?

A prosztata érintettsége elsősorban a hagyományos prosztatavizsgálattal igazolható, de speciálisabb vizsgálatokra is szükség lehet, mint például az uroflow, az urodinámiás vizsgálat vagy a maradék vizelet meghatározás. Bizonyos súlyosabb esetekben vastagbéltükrözés és CT-vizsgálat is történhet. Számos vizsgálati lehetőség elérhető tehát, mindazonáltal a kismedencei fájdalom szindróma diagnosztizálása nem könnyű, és legtöbbször összetett feladat, de mindenképpen szükséges kideríteni az fájdalmak okát.
Ha megvan a diagnózis, elkezdhető például a gyógyszeres kezelés a tünetek csökkentésére. Ez azonban nem mindig jelent gyors eredményt, előfordulhat, hogy nem azonnal sikerül megtalálni a hatékony gyógyszert, és várni kell a hatás kialakulására is. Túl sok gyógyszerrel sem érdemes egyidőben próbálkozni, egyrészt, mert így nem derül ki, melyik hatott, másrészt mert együttes alkalmazásuk problémát is okozhat. Éppen ezért a kutatók kidolgoztak egy kategorizációt, az úgynevezett UPOINT klasszifikációt, hogy a leginkább jellemző tünet szerint alkossanak kisebb alcsoportokat. Az UPOINT klasszifikáció 6 alcsoportja:

• U – urinary (húgyúti tünetek)
• P – psychosocial (pszichoszociális tünetek)
• O – organ (szerv-specifikus tünetek, például prosztata)
• I – infection (fertőzéssel összefüggő tünetek)
• N – neurologic (idegrendszeri-szisztémás tünetek)
• T – tenderness (gyengeség az medencefenéki izmokban és más tünetek)

A vezető tünet a páciens döntő részénél a húgyutakban jelentkezik (például fájdalmas vizelés, erős, fájdalmas vizelési inger), legkevesebben pedig a fertőzéssel összefüggő tüneteket tapasztalják. Mindez azért lehet fontos, mert így a vezető tünethez lehet igazítani a kezelés módját, és így nem az általános diagnózishoz, hanem a személy egyedi helyzetéhez tud alkalmazkodni az urológus.

A kezelés sokszor összetett

- A fentiekből is látszik, hogy nincs egyetlen egységes kezelési metódus a kismedencei fájdalom szindrómánál, sőt, lehet, hogy az alkalmazott gyógyszer az egyik páciensnek segít, a másiknak nem. A kezelés csak akkor jelent mindenképpen antibiotikumot, ha bakteriális eredetről van szó – ami viszonylag ritka eset. Bizonyos körülmények közt a krónikus formában is lehet létjogosultsága az antibiotikumoknak, bár ebben az esetben leginkább kombinált kezelést szokás alkalmazni, alfa-blokkolókkal, rozspollen-kivonattal, esetleg más, szájon át adható gyógyszerekkel – ismerteti dr. Bajor Gábor, az Urológiai Központ urológusa. - Ugyanakkor sok esetben a pszichoszociális tünetek és a krónikus állapotokra jellemző negatív pszichés hatások miatt fontos segítséget kérni a pszichológustól is, hiszen az ilyen páciensek veszélyeztetettebbek például a hangulatzavarok szempontjából is. A legfontosabb azonban, hogy a páciensek érezzék, nincsenek egyedül, a problémájuk valódi, és bár nem életveszélyes, nem fertőző és nem daganatos eredetű, mégis komolyan kell venni és mindent meg kell tenni a tünetek enyhítéséért és a jobb életminőségért.

Forrás: Urológiai Központ (www.urologiaikozpont.hu)