Az inkontinencia nem betegség, hanem állapot. Vizelet inkontinenciáról vagy vizelet visszatartási képtelenségről akkor beszélünk, ha a húgyhólyagból akaratlan vizeletürülés történik, annak mennyiségétől függetlenül. A nőknél, és elsősorban változókorban jelentkezik.
Tartalom
Milyen típusai és stádiumai vannak az inkontinenciának?
Milyen okai lehetnek az inkontinenciának?
Hogyan kezelhető az inkontinencia?
Az inkontinencia gyógyszerrel is kezelhető?
Milyen eszközös kezelési lehetőségek vannak inkontinenciára?
Mikor javasolt műtéti beavatkozás inkontinencia esetén?
Miért fontos időben urológushoz fordulni inkontinencia esetén?
Jelentkezzen be urológushoz!
A vizelet a nap folyamán a vesék által kiválasztott, folyadék, melyben a felesleges elektrolitok és anyagcseretermékek oldódnak fel és ürülnek ki a szervezetből. Ezt a folyadékot a vesék választják ki és kerül a húgyvezeték által a húgyhólyagba. A húgyhólyag szöveti felépítés teszi lehetővé, hogy a telítődés folyamán megnyúljon. A vizelet ürülését a húgyhólyag és a húgycső között található záróizom segít, hogy csak a kellően telt állapot után ürüljön a vizelet. A húgyhólyag záróizmán kívül a vizelettartásban nagy szerepet játszik a gátizom. Annak meggyengülése vizeletszivárgást okoz.
Az inkontinencia, vagyis vizelettartási nehézség során akaratlan vizeletvesztés jelentkezik. Gyakori problémáról van szó, amit a legtöbb érintett rendkívül kellemetlenül él meg, így sok esetben későn is fordulnak orvoshoz. Életük során a nők közel egyharmada legalább egyszer megtapasztalja az inkontinencia valamelyik formáját; ez leggyakrabban a szülést követően vagy menopauza idején jellemző.
Annak az oka, hogy miért a nők között fordul elő gyakrabban inkontinencia, a biológiában rejlik: a nők húgycsöve rövidebb, mint a férfiaké, továbbá a kismedence is érzékenyebb a különböző – például hormonális – változásokra. Ez tehát azt jelenti, hogy a nők, biológiai adottságaiktól fogva hajlamosabbak az inkontinencia kialakulására.
Tüsszentéskor elcseppenő vizelet? A stressz inkontinencia kezelhető! - Urológiai Központ Vizelettartási gondok? Így találjuk meg az okát! - Urológiai Központ Természetes a köhögés közben szivárgó vizelet? - Urológiai Központ Inkontinencia szülés után: mit lehet tenni? - Nőgyógyászati Központ Menopauza és vizelettartási panaszok - Nőgyógyászati KözpontKapcsolódó cikkek, melyek érdekelhetik Önt:
Az inkontinenciának több, különböző formája, típusa ismert. A pontos anamnézis felvétel és diagnózis is éppen emiatt kiemelkedően fontos, ugyanis meghatározhatja a megfelelő kezelés módjának kiválasztását.
A stresszinkontinencia a leggyakoribb típus: ilyenkor a vizeletvesztés fizikai terhelésre jelentkezik tüsszentés, nevetés, köhögés, esetleg emelés közben. Ennek legfőbb oka a kismedencei izmok és a záróizom gyengülése.
Ilyenkor hirtelen, rendkívül erős vizelési inger jelentkezik, melynek során sok esetben az érintett nem ér el időben a mosdóba. Hátterében a hólyag izomzatának túlzott aktivitása áll.
Kevert inkontinenciáról akkor lehet beszélni, ha az előbb említett két forma (a stressz-, és a késztetéses inkontinencia) együttesen áll fenn – ez menopauza idején rendkívül gyakori.
Túlcsordulásos inkontinencia esetében a hólyag nem tud teljesen kiürülni, emiatt pedig időnként kis mennyiségű vizelet szivárog. Nőknél ez a forma ugyan ritkább, de hólyagürítési zavar esetén előfordulhat.
Ez a típus mozgás- vagy kognitív zavar következtében alakul ki – tehát a kiváltó oka nem urológiai eredetű. Időseknél figyelhető meg leggyakrabban – az oka, hogy a mozgás korlátozottsága, lassabb tempója miatt az érintettek nehezen érnek el a mosdóig.
Stádiumát tekintve az inkontinencia 3 súlyossági fokba sorolható:
Az inkontinencia mögött többféle ok is állhat, melyek sok esetben akár egymással is kombinálódhatnak.
Az egyik leggyakoribb, inkontinenciát kiváltó tényező, a medencefenék izomzatának gyengülése. A medencefenék az az izom-, és kötőszöveti rendszer, ami a hólyag, a húgycső és a méh megtartásáért felel. Abban az esetben, amikor az ittlévő izmok elveszítik rugalmasságukat – tehát gyengülnek -, nem tudják megfelelően zárni a húgycsövet. Ennek következtében pedig fizikai terhelés során vizeletcsepegés jelentkezhet.
A terhesség és a szülés különösen megterhelik ezt a területet – ez az oka annak, hogy várandósság során is sok nő tapasztal vizeletcsepegést. Ilyenkor a növekvő magzat állandó nyomást gyakorol a hólyagra, továbbá szülés során (is) a medencefenék nagy mértékű igénybevételnek és terhelésnek van kitéve. Leggyakrabban szülést követően alakul ki tartósan vizelettartási zavar, különösen akkor, ha az izmok regenerációja nem teljes.
A menopauza jelentős szerepet játszhat az inkontinencia kialakulásában. A hormonális változások, különösen az ösztrogénszint csökkenése jelentősen befolyásolhatják a húgycső és a hüvely kötőszöveteinek vastagságát és rugalmasságát. A hormonhiány miatt a szövetek kevésbé lesznek ellenállók, ami gyengébb zárófunkciót eredményezhet.
A túlműködő hólyag szintén gyakori kiváltó oka az inkontinenciának. Ilyenkor a hólyag izomzatában keresendő a probléma: ez túlzottan aktívvá válik, idő előtt összehúzódik és ez a hirtelen jelentkező inger vezet a vizeletcsepegéshez.
A terhességhez hasonló módon a túlsúly is fokozott nyomást helyez a medencefenékre és a hólyagra – gyengíti az izmokat és növelheti a vizeletvesztés kockázatát is.
Bár húgyúti fertőzések esetén a az inkontinencia átmeneti, mégis számba kell venni. Fertőzéses inkontinencia esetében a hólyagfal a gyulladás következtében irritálttá válik, ez pedig fokozott vizelési ingert vált ki. Ilyenkor már kis mennyiségű vizelet is rendkívül erős ingerrel jár.
Egyes neurológiai betegségek következtében is kialakulhat inkontinencia – ilyen például a sclerosis multiplex vagy a Parkinson-kór. Ezekben a betegségekben az idegrendszer zavara áll fenn, így sérülhet az idegrendszer és a hólyag közötti kapcsolat. Bizonyos gyógyszerek, mint például vízhajtók, nyugtatók, de akár egyes antidepresszánsok is hatással lehetnek a hólyag működésére.
A fent említett okok mellett olyan hétköznapinak számító tényezők is szerepet játszhatnak az inkontinencia megjelenésében, mint például a tartós köhögés, székrekedés, rendszeresen nehéz súlyok emelése – lényegében minden olyan tevékenység vagy szokás, melyek túlzott terhelést jelentenek a medencefenék számára.
Az inkontinencia kezelésére többféle mód létezik, és a megfelelő módszer kiválasztása mindig attól függ, hogy milyen típusú és stádiumú inkontinenciáról van szó.
Az inkontinencia kezelésének első és egyik legfontosabb lépése sokszor az életmódbeli tényezők módosítása, amelyek önmagukban is jelentős javulást eredményezhetnek.
A nem gyógyszeres kezelések közül ez a leghatékonyabb kezelési forma, különösen stresszinkontinencia esetén. Célja a medencefenéki izmok erősítése; a gyakorlatok rendszeres végzése javítja a húgycső zárófunkcióját, segíti a hólyagot tartó izmok stabilizálását és hosszú távon akár teljesen meg is szűnhet a vizeletcsepegés. A helyes gyakorlat elsajátításában gyógytornász, mozgásterapeuta tud segítséget nyújtani.
Elsősorban késztetéses inkontinencia, de más fajta inkontinencia esetén is alkalmazható. A torna alkalmával megtanulható, hogy a vizelési inger megjelenését követően a vizelést késleltetni tudjuk. Itt az idő intervallumot folyamatosan növeljük, akár 2 óra hosszára is. A másik formája pedig, hogy a vizeléskor a vízsugarat megállítjuk és pár perc múlva folytatjuk. Ez a gyakorlat segíthet a hólyag teljes kiürítésében.
Érdemes az olyan ételek, vagy italok bevitelét csökkenteni, melyeknek vízhajtó hatásuk van és fokozzák a hólyag ingerlékenységét. Ilyen lehet a koffein és az alkohol. Illetve érdemes lefekvés előtt már kevesebb folyadékot fogyasztani.
Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!
Gyakran a gyógyszerek alkalmazása és az életmódbeli változások együttesen segítenek az inkontinencia legtöbb fajtáján, főként a késztetéses inkontinencia és a túlműködő hólyag esetén lehet megfelelő megoldás. A stressz inkontinencia kezelésére viszont nem alkalmazható gyógyszer. Gyógyszeres kezelés során a legfontosabb az alap probléma kezelése: prosztatagyulladás vagy hólyaghurut miatt például antibiotikumos kezelés lehet szükséges.
További esetekben alkalmazhatók az úgynevezett antikolinerg szerek, és béta-3 receptor agonisták, melyek ellazítják a hólyag izomzatát, ezáltal csökkentve az akaratlan izomösszehúzódást. Menopauza után pedig jelentős javulást hozhatnak a helyi ösztrogén kezelések, melyek segítenek helyreállítani a húgycső és a hüvely szöveteinek rugalmasságát.
Az inkontinencia kezelésében a konzervatív módszerek és gyógyszerek mellett fontos szerepük lehet a különböző kiegészítő terápiáknak, melyek szintén a medencefenék izmainak működését támogatják. Ezek a kezelések akkor kifejezetten hasznosak, ha a páciens nem tudja elsajátítani megfelelően a torna gyakorlatokat. Az eszközös és kiegészítő kezelések különösen hasznosak: stresszinkontinenciánál, késztetéses inkontinenciánál, szülés utáni regenecárióban, menopauza során jelentkező tüneteknél.
A biofeedback egy olyan eszközös tréning, mely szakorvosi javaslatra írható fel. Segít a páciensnek megérteni, hogyan működnek a medencefenék izmai, és hogyan kellene azokat megfelelően ellazítani és megfeszíteni. A kezelés során a hüvelybe helyezett érzékelő méri az izmok aktivitását, amit a páciens egy monitoron tud követni. A kezelés biztonságos, fájdalommentes.
Az elektrostimuláció során kis intenzitású elektromos impulzusok serkentik a medencefenék izmait: hüvely, vagy végbélkúpokba szerelt elektródák segítségével elektromos árammal történő stimulálás, ezzel az izmokat összehúzódásra késztetve. 
Akkor kerülhetnek szóba a műtéti megoldások, ha a már felsorolt terápiák nem segítenek. Ha a probléma hátterében egyéb betegség (pl.: prosztata megnagyobbodás vagy méh előesés) áll a háttérben, akkor azok műtéti megoldásai segíthetnek az inkontinencia kezelésében.
A hólyagnyaki szalag műtét stresszinkontinenciánál a leggyakrabban alkalmazott beavatkozás. Ennek során hasfalon keresztül történő bemetszés által a hólyagnyak környéki szöveteket rögzítik a medence porcához, vagy a medencéhez futó szalaghoz. Előnye, hogy a beavatkozás rövid ideig tart (20-30 perc), kis metszéssel jár, gyors felépülés követi, továbbá kifejezetten hatékony eljárás.
Ez egy minimálisan invazív eljárás; ezek a módszerek serkentik a kollagéntermelés és erősítik a kötőszöveteket, ezáltal javítják a húgycső és a medencefenék alátámasztását. Felépülési időt nem igényel és teljesen fájdalommentes.
A kezeletlen inkontinencia egyfelől fizikai kényelmetlenséget okoz, másfelől pszichés teher is: gyakran társul hozzá szégyenérzet, önbizalomvesztés, szociális visszahúzódás és életminőségromlás. Továbbá, ha a páciens nem fordul a kezdetekkor orvoshoz az inontinencia súlyosbodhat, a medencefenék izmai tovább gyengülhetnek, ami akár medencefenék süllyedéshez is vezethet.
Téma szakértői
Források:
Dai S, Chen H, Luo T., Prevalence and factors of urinary incontinence among postpartum: systematic review and meta-analysis., BMC Pregnancy Childbirth. 2023 Oct 28;23(1):761.
Martinez S, Martel P, Roth B, Grilo N., Urinary incontinence: a good diagnosis as a basis for treatment., Praxis (Bern 1994). 2022 Jan;110(1):32-37.
Wu JM., Stress Incontinence in Women., N Engl J Med. 2021 Jun 24;384(25):2428-2436.