A vesegyulladás (nephritis) egy szerteágazó betegségcsoport, az egyes gyulladások hátterében más-más kiváltó tényező áll. A gyulladás érintheti a vesegomolyagokat (glomerulonephritisek), a szövetközti teret és a tubulusokat (tubulointerstitialis nephritisek), valamint az üregrendszert (pyelonephritisek).
Jelentkezzen be urológushoz!
A vese tokkal körülvett páros szervünk, melynek állománya kéregre (cortex) és velőre (medulla) oszlik. A vesét alkotó morfológiai és funkcionális egységek a nephronok, melyek a glomerulussal, egy kapillárisgomolyaggal kezdődnek és a tubulusokban folytatódnak. A tubulusok gyűjtőcsatornákban egyesülnek, amik a vesepapillák csúcsán a vesemedencébe (pyelon) nyílnak.
Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!
A vese az egyik legfontosabb kiválasztó szervünk, a vizeletképzés révén befolyásolja a szervezet víz- és elektrolit háztartását, a sav-bázis, azaz a vér proton koncentrációjának egyensúlyát. Eltávolítja a nitrogén-anyagcsere végtermékeit, gyógyszereket, az inaktivált hormonok egy részét és azokat az anyagcsere végtermékeket is, melyeknek koncentrációja meghaladja a szervezet tűrőképességét. A vesének kiválasztó funkciója mellett vannak egyéb feladatai is. Szerepe van a vérnyomás-szabályozásban a renin nevű hormon termelése révén, erythropoetin előállításával serkenti a vörösvértestképzést (erythropoesis) és a D-vitamin aktív metabolittá (kalcitriol) alakításában is részt vesz.
A glomeruláris vesegyulladásokra vagy glomerulonephritisekre jellemző, hogy a vesegomolyagokban gyulladásos jelenségek manifesztálódnak, például immunkomplexek rakódnak le vagy gyulladásos sejtek szaporodnak fel. Az ilyen típusú vesegyulladások kialakulhatnak elsődlegesen, ilyenkor az egyedüli érintett szerv a vese, de kialakulhatnak másodlagosan is, valamilyen többszervi betegség részjelenségeként (például szisztémás lupusban). Időbeli lefolyásuk alapján feloszthatjuk őket akut (ilyen például a poststreptococcalis glomerulonephritis vagy a Schönlein-Henoch purpura), rapidan progresszív (mint az SLE, ANCA-vasculitis, Goodpasture-szindróma részjelenségeként megjelenő vesegyulladás) és krónikus (például az IgA nephropathia) formákra, de ezeknek a kategóriáknak a határai nem kőbevésettek, könnyen előfordulhat, hogy egyes betegségeknek más az időbeli lefolyása egy adott betegben.
A poststreptococcalis glomerularis vesegyulladást szokták postinfectiosusnak (fertőzés utáni) is nevezni, mivel nem csak Streptococcus, de más bakteriális vagy vírusfertőzést követően is kialakulhat. Hagyományosan Streptococcus pyogenes okozta tüszős mandulagyulladást követően alakul ki a vesegyulladás, azonban az antibiotikumok elterjedése következtében mára viszonylag ritkán találkozunk ezzel a betegséggel. A gyulladás hátterében immunkomplex lerakódás áll: a baktérium ellen termelődő ellenanyagok hozzákapcsolódnak a kórokozó antigénjeihez, és az így létrejövő komplexek a keringéssel a vesébe jutnak, ahol lerakódnak és gyulladást váltanak ki. Általában a mandulagyulladást követő két hétben alakul ki.
A Schönlein-Henoch vesegyulladás a Schönlein-Henoch purpura nevű szisztémás érgyulladás vesében jelentkező formája. Lényege, hogy a kiserekben IgA-típusú ellenanyagok rakódnak le, melyek gyulladásos reakciót váltanak ki. Az alapbetegségre jellemzőek az apró bőrvérzések, az emésztőrendszeri vérzések, az ízületi fájdalom és gyulladás, illetve a hasi fájdalom.
A szisztémás lupus erythematosus (röviden SLE) szintén érintheti a vesét, sőt az SLE-ben szenvedő betegek körülbelül felében alakul ki lupus vesegyulladás. Erre többnyire vizsgálatok révén derül fény, tünetek csak kevés betegben alakulnak ki. Lupus vesegyulladás csak aktív SLE-ben lép fel. Ennek a betegségnek a hátterében is immunkomplex-lerakódás áll.
Az ANCA-pozitív vasculitisek jellemzően a kiserek gyulladásával járó kórképek, melyekben jelen van az ANCA (anti-neutrofil citoplazma antitest), tehát egy olyan ellenanyag, ami bizonyos fehérvérsejtek ellen termelődik. Ilyen betegségek a granulomatosus polyangiitisek, melyekre jellemző a vesegyulladás mellett a tüdőérintettség is, és az eosinophil granulomatosus polyangiitis, mely a vese és tüdő mellett érintheti a szívet, az emésztőrendszert, a perifériás idegeket és az agyat, valamint gyakran társul asthmával vagy egyéb allergiás tünetekkel.
Goodpasture-nephropathiának nevezzük, amikor a glomerulus egyik eleme, a basalmembrán ellen termelődnek ellenanyagok, ezeket hívjuk GBM-antitesteknek. Amennyiben ezek az autoantitestek csak a vesét károsítják, anti-GBM nephropathiáról beszélünk, és Goodpasture-szindrómának azt nevezzük, amikor tüdőkárosodás is kialakul.
Az IgA-nephropathia kialakulhat elsődleges glomerularis betegségként, de lehet egy egész szervezetet érintő folyamat részjelensége is. Elsősorban a fiatal férfiakat érinti ez a vesegyulladás, melynek hátterében a vérrel keringő immunkomplexek lerakódása áll. Az esetek nagy részében valószínűleg az elégtelen folyadékbevitel, de táplálkozási szokások, például magas kálcium vagy oxalát tartalmú ételek-italok fogyasztása, bizonyos anyagcsere betegségek és a húgyútak anatómiai rendellenességei is elősegíthetik húgyúti kövek, így a vesekövek kialakulását. A témával kapcsolatos tudnivalókról dr. Kállai László, az Urológiai Központ urológusa, sebész beszélt.Kapcsolódó cikkünk
Hogyan lehet megszabadulni a vesekőtől?
A heveny vagy akut tubulointerstitialis vesegyulladások (nephritisek) leggyakrabban valamilyen gyógyszerszedését vagy fertőzést követően alakulnak ki, fokozott immunválasz következtében, de hátterükben autoimmun vagy egyéb folyamatok is állhatnak. A gyógyszerek (például bizonyos antibiotikumok, nem-szteroid gyulladáscsökkentők, stb.) gyakran allergiás reakció révén károsítják a vesét. Fertőzéses formák esetén gyakori a Hantavírus fertőzés, ami természetjárók között gyakrabban alakul ki. Az autoimmun betegségek közül például a Sjögren-szindrómában jelentkezhet akut tubulointerstitialis vesegyulladás.
Krónikus vagy idült tubulointerstitialis vesegyulladás esetén a gyulladás hosszabb távú hatásaival kell számolnunk, így a vese hegesedésével és a veseműködés lassú csökkenésével. Ezekben az esetekben azonban már nem csak a tubulusok és a szövetközti tér, de a vesegomolyagok is károsodnak. Gyakran lappangva megy végbe a folyamat, és már csak a veseelégtelenség stádiumában kerül felismerésre a betegség. A krónikus vesemedence-gyulladás is gyakorlatilag egy idült tubulointerstitialis vesebetegség.
Vesemedence-gyulladásnak (pyelonephritisnek) nevezzük a vesemedencét és a veseállományát egyszerre érintő gyulladásos betegséget, mely leggyakrabban felszálló alsó húgyúti fertőzés (például felfázás) talaján alakul ki.
Hirtelen kialakuló betegség, mely leggyakrabban a fiatal nőket érinti. A felszálló fertőzés mellett jelentősen ritkábban a vérárammal is eljuthatnak a kórokozók a vesékhez, és gyulladást válthatnak ki. Bármilyen húgyúti elzáródás vagy szűkület következtében kialakuló vizeletpangás fokozza a pyelonephritis kialakulásának a kockázatát.
Az idült vesemedence-gyulladás egy krónikus tubulointerstitialis vesebetegség, melynek alapja egy bakteriális fertőzés, ami gyulladás révén a tubulusok sorvadásához és a szövetközti tér hegesedéséhez vezet. A kötőszöveti átalakulás következtében a kéregállomány zsugorodik, végstádiumban kialakul a pyelonephritises zsugorvese.
A vesegyulladás, különösen a krónikus formája lehet tünetmentes vagy jelentkezhet nem specifikus, enyhe tünetekkel is. A felsorolt panaszok közül nem feltétlenül áll fenn egyidejűleg az összes, de ezek fordulnak elő az adott betegségcsoportnál leginkább.
A vesegyulladás diagnózisának felállítását és kialakulásának okát, a gyulladás pontos formájának meghatározását segítik a következő vizsgálatok:
A kiváltó októl függően bizonyos esetekben elegendő az ágynyugalom és a fehérje- és sószegény diéta. Baktérium által okozott betegségekben antibiotikumot alkalmazhatunk. A tünetek enyhítésének érdekében vízhajtóra, vérnyomáscsökkentőre lehet szükség. Az immunrendszer fokozott működése következtében kialakuló kórképekben szteroidok és más immunszuppresszív (immunrendszer működését csökkentő) szerek jöhetnek szóba.
Legfontosabb a kiváltó tényező megszüntetése, illetve bizonyos esetekben szteroid adása merülhet fel.
Antibiotikum segítségével kiirthatók a kiváltó baktériumok, de az újbóli kialakulás megelőzése érdekében fontos a hajlamosító tényezők megszüntetése. Cukorbetegség szövődményeinek kivizsgálása és kezelése - Cukorbeteg Központ Vasculitisek - érgyulladások - Immunológiai Központ Diabetes insipidus - Hipofízis - EndokrinKözpont 6 módszer a krónikus hátfájdalom ellen - műtét nélkül - FájdalomKözpont Vérköpés - TüdőKözpont Rendelés típusa:Kapcsolódó cikkek, melyek érdekelhetik Önt:
Téma szakértője
Dr. Nagy Károly PhD