A vesegyulladás (nephritis) egy szerteágazó betegségcsoport, az egyes gyulladások hátterében más-más kiváltó tényező áll. A gyulladás érintheti a vesegomolyagokat (glomerulonephritisek), a szövetközti teret és a tubulusokat (tubulointerstitialis nephritisek), valamint az üregrendszert (pyelonephritisek).
Jelentkezzen be urológushoz!
A vese tokkal körülvett páros szervünk, melynek állománya kéregre (cortex) és velőre (medulla) oszlik. A vesét alkotó morfológiai és funkcionális egységek a nephronok, melyek a glomerulussal, egy kapillárisgomolyaggal kezdődnek és a tubulusokban folytatódnak. A tubulusok gyűjtőcsatornákban egyesülnek, amik a vesepapillák csúcsán a vesemedencébe (pyelon) nyílnak.
Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!
A vese az egyik legfontosabb kiválasztó szervünk, a vizeletképzés révén befolyásolja a szervezet víz- és elektrolit háztartását, a sav-bázis, azaz a vér proton koncentrációjának egyensúlyát. Eltávolítja a nitrogén-anyagcsere végtermékeit, gyógyszereket, az inaktivált hormonok egy részét és azokat az anyagcsere végtermékeket is, melyeknek koncentrációja meghaladja a szervezet tűrőképességét. A vesének kiválasztó funkciója mellett vannak egyéb feladatai is. Szerepe van a vérnyomás-szabályozásban a renin nevű hormon termelése révén, erythropoetin előállításával serkenti a vörösvértestképzést (erythropoesis) és a D-vitamin aktív metabolittá (kalcitriol) alakításában is részt vesz.
A glomeruláris vesegyulladásokra vagy glomerulonephritisekre jellemző, hogy a vesegomolyagokban gyulladásos jelenségek manifesztálódnak, például immunkomplexek rakódnak le vagy gyulladásos sejtek szaporodnak fel. Az ilyen típusú vesegyulladások kialakulhatnak elsődlegesen, ilyenkor az egyedüli érintett szerv a vese, de kialakulhatnak másodlagosan is, valamilyen többszervi betegség részjelenségeként (például szisztémás lupusban). Időbeli lefolyásuk alapján feloszthatjuk őket akut (ilyen például a poststreptococcalis glomerulonephritis vagy a Schönlein-Henoch purpura), rapidan progresszív (mint az SLE, ANCA-vasculitis, Goodpasture-szindróma részjelenségeként megjelenő vesegyulladás) és krónikus (például az IgA nephropathia) formákra, de ezeknek a kategóriáknak a határai nem kőbevésettek, könnyen előfordulhat, hogy egyes betegségeknek más az időbeli lefolyása egy adott betegben.
A poststreptococcalis glomerularis vesegyulladást szokták postinfectiosusnak (fertőzés utáni) is nevezni, mivel nem csak Streptococcus, de más bakteriális vagy vírusfertőzést követően is kialakulhat. Hagyományosan Streptococcus pyogenes okozta tüszős mandulagyulladást követően alakul ki a vesegyulladás, azonban az antibiotikumok elterjedése következtében mára viszonylag ritkán találkozunk ezzel a betegséggel. A gyulladás hátterében immunkomplex lerakódás áll: a baktérium ellen termelődő ellenanyagok hozzákapcsolódnak a kórokozó antigénjeihez, és az így létrejövő komplexek a keringéssel a vesébe jutnak, ahol lerakódnak és gyulladást váltanak ki. Általában a mandulagyulladást követő két hétben alakul ki.
A Schönlein-Henoch vesegyulladás a Schönlein-Henoch purpura nevű szisztémás érgyulladás vesében jelentkező formája. Lényege, hogy a kiserekben IgA-típusú ellenanyagok rakódnak le, melyek gyulladásos reakciót váltanak ki. Az alapbetegségre jellemzőek az apró bőrvérzések, az emésztőrendszeri vérzések, az ízületi fájdalom és gyulladás, illetve a hasi fájdalom.
A szisztémás lupus erythematosus (röviden SLE) szintén érintheti a vesét, sőt az SLE-ben szenvedő betegek körülbelül felében alakul ki lupus vesegyulladás. Erre többnyire vizsgálatok révén derül fény, tünetek csak kevés betegben alakulnak ki. Lupus vesegyulladás csak aktív SLE-ben lép fel. Ennek a betegségnek a hátterében is immunkomplex-lerakódás áll.
Az ANCA-pozitív vasculitisek jellemzően a kiserek gyulladásával járó kórképek, melyekben jelen van az ANCA (anti-neutrofil citoplazma antitest), tehát egy olyan ellenanyag, ami bizonyos fehérvérsejtek ellen termelődik. Ilyen betegségek a granulomatosus polyangiitisek, melyekre jellemző a vesegyulladás mellett a tüdőérintettség is, és az eosinophil granulomatosus polyangiitis, mely a vese és tüdő mellett érintheti a szívet, az emésztőrendszert, a perifériás idegeket és az agyat, valamint gyakran társul asthmával vagy egyéb allergiás tünetekkel.
Goodpasture-nephropathiának nevezzük, amikor a glomerulus egyik eleme, a basalmembrán ellen termelődnek ellenanyagok, ezeket hívjuk GBM-antitesteknek. Amennyiben ezek az autoantitestek csak a vesét károsítják, anti-GBM nephropathiáról beszélünk, és Goodpasture-szindrómának azt nevezzük, amikor tüdőkárosodás is kialakul.
Az IgA-nephropathia kialakulhat elsődleges glomerularis betegségként, de lehet egy egész szervezetet érintő folyamat részjelensége is. Elsősorban a fiatal férfiakat érinti ez a vesegyulladás, melynek hátterében a vérrel keringő immunkomplexek lerakódása áll. A herefájdalom lehet hirtelen jelentkező, akut probléma és lehet hónapokig tartó kellemetlen érzés is. Dr. Kállai László, az Urológiai Központ urológusa, sebész szakorvos szerint mindkét esetet ki kell vizsgáltatni, hiszen komoly betegség is okozhat ilyen tünetet.Kapcsolódó cikkünk
Herefájdalom - mi lehet az oka?
A heveny vagy akut tubulointerstitialis vesegyulladások (nephritisek) leggyakrabban valamilyen gyógyszerszedését vagy fertőzést követően alakulnak ki, fokozott immunválasz következtében, de hátterükben autoimmun vagy egyéb folyamatok is állhatnak. A gyógyszerek (például bizonyos antibiotikumok, nem-szteroid gyulladáscsökkentők, stb.) gyakran allergiás reakció révén károsítják a vesét. Fertőzéses formák esetén gyakori a Hantavírus fertőzés, ami természetjárók között gyakrabban alakul ki. Az autoimmun betegségek közül például a Sjögren-szindrómában jelentkezhet akut tubulointerstitialis vesegyulladás.
Krónikus vagy idült tubulointerstitialis vesegyulladás esetén a gyulladás hosszabb távú hatásaival kell számolnunk, így a vese hegesedésével és a veseműködés lassú csökkenésével. Ezekben az esetekben azonban már nem csak a tubulusok és a szövetközti tér, de a vesegomolyagok is károsodnak. Gyakran lappangva megy végbe a folyamat, és már csak a veseelégtelenség stádiumában kerül felismerésre a betegség. A krónikus vesemedence-gyulladás is gyakorlatilag egy idült tubulointerstitialis vesebetegség.
Vesemedence-gyulladásnak (pyelonephritisnek) nevezzük a vesemedencét és a veseállományát egyszerre érintő gyulladásos betegséget, mely leggyakrabban felszálló alsó húgyúti fertőzés (például felfázás) talaján alakul ki.
Hirtelen kialakuló betegség, mely leggyakrabban a fiatal nőket érinti. A felszálló fertőzés mellett jelentősen ritkábban a vérárammal is eljuthatnak a kórokozók a vesékhez, és gyulladást válthatnak ki. Bármilyen húgyúti elzáródás vagy szűkület következtében kialakuló vizeletpangás fokozza a pyelonephritis kialakulásának a kockázatát.
Az idült vesemedence-gyulladás egy krónikus tubulointerstitialis vesebetegség, melynek alapja egy bakteriális fertőzés, ami gyulladás révén a tubulusok sorvadásához és a szövetközti tér hegesedéséhez vezet. A kötőszöveti átalakulás következtében a kéregállomány zsugorodik, végstádiumban kialakul a pyelonephritises zsugorvese.
A vesegyulladás, különösen a krónikus formája lehet tünetmentes vagy jelentkezhet nem specifikus, enyhe tünetekkel is. A felsorolt panaszok közül nem feltétlenül áll fenn egyidejűleg az összes, de ezek fordulnak elő az adott betegségcsoportnál leginkább.
A vesegyulladás diagnózisának felállítását és kialakulásának okát, a gyulladás pontos formájának meghatározását segítik a következő vizsgálatok:
A kiváltó októl függően bizonyos esetekben elegendő az ágynyugalom és a fehérje- és sószegény diéta. Baktérium által okozott betegségekben antibiotikumot alkalmazhatunk. A tünetek enyhítésének érdekében vízhajtóra, vérnyomáscsökkentőre lehet szükség. Az immunrendszer fokozott működése következtében kialakuló kórképekben szteroidok és más immunszuppresszív (immunrendszer működését csökkentő) szerek jöhetnek szóba.
Legfontosabb a kiváltó tényező megszüntetése, illetve bizonyos esetekben szteroid adása merülhet fel.
Antibiotikum segítségével kiirthatók a kiváltó baktériumok, de az újbóli kialakulás megelőzése érdekében fontos a hajlamosító tényezők megszüntetése. Cukorbetegség szövődményeinek kivizsgálása és kezelése - Cukorbeteg Központ Vasculitisek - érgyulladások - Immunológiai Központ Diabetes insipidus - Hipofízis - EndokrinKözpont 6 módszer a krónikus hátfájdalom ellen - műtét nélkül - FájdalomKözpont Vérköpés - TüdőKözpont Rendelés típusa: RENDELÉSE ÁTMENETILEG NEM ELÉRHETŐ!Kapcsolódó cikkek, melyek érdekelhetik Önt:
Téma szakértője
Dr. Nagy Károly PhD