Hány típusa van a prosztatagyulladásnak?

Az akut bakteriális prostatitis általában egy súlyos fertőzés, ami erős, gyorsan kialakuló tünetekkel hívja fel magára a figyelmet. Ez azonban igen ritka, 10.000 beteg közül mindössze 2-nél fordul elő, akkor azonban nagy dózisú antibiotikum kezelést igényel.
Ugyanakkor, ha három hónapnál tovább vannak jelen a panaszok, krónikus prosztatagyulladásról szokás beszélni. Erre szintén jellemző a prosztata szignifikáns gyulladása, és a bakteriális típusnál a vizeletből vagy a prosztataváladékból kórokozó is kimutatható. A krónikus bakteriális prosztatagyulladáson kívül más krónikus forma is létezik: a krónikus kismedencei fájdalom szindróma. Ezen belül lehet szó gyulladásos és nem gyulladásos krónikus kismedencei fájdalomról – ezt a két típust általában a fehérvérsejtek jelenléte alapján különítik el. Külön kategóriát képez a prostatitisek közt az aszimptomatikus gyulladásos prostatitis, ami – tünetek híján – általában egy más okból elvégzett szövettanból állapítható meg.
(Ezt a felosztást a National Institute of Diabetes and Digestive és
Kidney Diseases of the National Intitute of Health (NIDDK/NIH) ajánlására az Európai Urológus Társaság javasolja.)

Fájdalom és húgyúti tünetek is jellemzőek

Az akut prosztatagyulladás olyan jellegzetes, erős fájdalommal és sokszor lázzal jár, hogy a férfiak nem szoktak habozni az urológus felkeresésével. Érdekesebb kérdés azonban, hogy milyen tünetek jellemzőek a krónikus kismedencei fájdalom szindrómára. Elsősorban természetesen a fájdalom, ami az Urológiai Szakmai Kollégium adatai szerint az alábbi helyeken mutatkozik:

•  prosztata vagy gát 46%
• herezacskó vagy herék 39%
• pénisz 6%
• húgyhólyag 6%
• hát alsó része 2%

Emellett olyan alsó húgyúti tünetek is megnehezíthetik az érintettek mindennapjait, mint:

• gyakori vizelés,
• nehezített vizelés, például gyenge sugár és erőlködés,
• vizelés közbeni fájdalom, vagy a vizelés során erősödő fájdalom.

Pontos diagnózisra épülhet a kezelés

- Prosztatagyulladás gyanújánál a legfontosabb vizsgálatok a prosztatamasszázs során kinyert váladék és a vizelés különböző fázisaiból származó vizeletminták bakteriológiai és mikroszkópos vizsgálata. Ezekben baktériumok és gyulladásos sejtek jelenlétét lehet igazolni, és az esetek döntő többségében ez elégséges is. Időnként szükség lehet speciálisabb vizsgálatokra is, mint például az uroflow, az urodinámiás vizsgálat vagy a maradék vizelet meghatározás.  Prosztata-biopszia, vagyis mintavétel nem indokolt a prostatitis/kismedencei fájdalom szindróma rutin kivizsgálása során, ennek ellenére a tünetmentes szövettani prostatitis gyakori lelet a prosztatarák gyanúja miatt végzett prosztata-biopsziákban – ismerteti dr. Nagy Károly PhD, az Urológiai Központ urológusa.  
Amint fény derült a tünetek okára, megkezdődhet a célzott kezelés, amely csak akkor jelent mindenképpen anitobiotikumot, ha bakteriális típusról van szó. Ez az egyszerűbb, de jóval ritkább eset. Bizonyos körülmények közt a krónikus formában is lehet létjogosultsága az antibiotikumoknak, bár ebben az esetben leginkább kombinált kezelést szokás alkalmazni, alfa-blokkolókkal, rozspollen-kivonattal, egyéb szájon át adható gyógyszerekkel. Az urológus szerint a krónikus kismedencei fájdalom szindrómánál az egyéni problémákat igyekeznek kezelni személyre szabott módszerekkel, ugyanis ennél a tünetegyüttesnél nincs egyetlen bizonyíthatóan járható út, ezért nem kizárt, hogy több kezeléssel is próbálkozni kell az eredmény eléréséhez.

Forrás: Urológiai Központ (www.urologiaikozpont.hu)