Nem minden vesekő okoz vesegörcsöt

A húgyúti kövek az esetek többségében a húgyútak kezdeti szakaszán, azaz a vesekelyhekben alakulnak ki. Amíg a kehelyben vannak, addig általában nem szoktak panaszt okozni, mert nem képeznek vizelet-elfolyási akadályt. Ha azonban vesekelyhekből a vesemedencébe, majd a húgyvezetékbe kerülnek, akkor típusosan az érintett oldali vesetáji görcsöket okoznak, amelyek az alhasba, lágyéktájra és nemi szervekbe is lesugározhatnak, hányinger, hányás, vizelési panaszok, sötétebb vizelet is kísérhetik. A panaszok lehetnek nagyon kifejezettek, de enyhébb formában is jelentkezhetnek és az is előfordul, hogy a beteg csak azt veszi észre, hogy kivizelt valamit, ami koppant a WC-ben. A húgyúti kövességgel kapcsolatos panaszok általában hullámzó intenzitásúak.
A húgyhólyagban is kialakulhatnak kövek általában prosztata megnagyobbodás, húgycsőszűkület vagy húgyhólyag beidegzési zavar következtében. A vesében képződő kövek anyaga a leggyakrabban kálcium-oxalát, ritkábban húgysav, foszfát-tartalmú, nagyon ritkán cisztin, a húgyhólyagban képződő kövek általában húgysav anyagúak.

A vesekő súlyos következményekkel is járhat

A húgyúti kövességnek lehet súlyos, maradandó károsodást és akár halált okozó szövődménye is. A halmozottan jelentkező vesegörcsök jelentősen rontják az életminőséget, általában lehetetlenné teszik a normál életvitel folytatását. Amennyiben a kő mögött feltorlódott vizelet bakteriálisan felülfertőződik és a vesegörcsök mellett láz, gyengeség, elesettség is jelentkezik, illetve laborvizsgálattal a gyulladásos értékek emelkedését észleljük, akkor sürgős urológiai vizsgálat és beavatkozás szükséges, mert életet veszélyeztető szeptikus, vagyis vérmérgezéses állapot alakulhat ki. 
- Ezért, általában indokoltnak tartjuk a húgyúti kőtől való megszabadulást, de az esetek nagyobb részében ez spontán bekövetkezik, vagyis a betegek kivizelik a követ. Az 5 mm vagy annál kisebb legnagyobb átmérőjű kövek körülbelül 90%-a spontán szokott távozni, tehát ilyenkor nem szoktuk sürgetni a műtéti eltávolítást. Az ennél nagyobbak már kisebb valószínűséggel ürülnek ki maguktól – mondja Kállai doktor. - Az esetek egy részében a húgyúti kövek nem okoznak panaszt és nem is várható, hogy a későbbiekben fognak, ezért csak a megfigyelésüket javasoljuk, vagyis időszakos urológiai kontrollvizsgálatot. Egyes esetekben indokolt lenne a kő műtéti eltávolítása, de a beteg gyenge általános állapota, kora, társbetegségek, a műtéti kockázatot növelő gyógyszerek, például véralvadásgátlók szedése miatt túl nagy a műtéti kockázat, ezért nem javasoljuk.

Mikor alkalmazandó a lökéshullámú kőzúzás?

A már kialakult húgyúti kövek spontán távozását bőséges folyadékfogyasztással, lokálisan vagy szisztémásan ható simaizom-görcsoldók, fitoterapeutikumok alkalmazásával, testmozgással, esetleg meleg fürdővel tudjuk elősegíteni. Bizonyos anyagú (húgysav, cisztin) köveket meg lehet próbálni feloldani a vizelet gyógyszeres lúgosításával.
-  A húgyúti kövek kezelésének, eltávolításának számos módszere van, azonban - gyógyszeres kezelés mellett is- halmozottan jelentkező vesegörcsök vagy vesegörcsök mellett jelentkező láz, szeptikus állapot esetén nem a kő eltávolítása a legsürgősebb, hanem hogy a beteg számára minél kisebb megterhelést jelentő beavatkozással biztosítsuk a kő felett pangó, fertőzött vizelet szabad kiürülését. Ezt vagy a húgycsövön keresztül, hólyagtükör (cisztoszkóp) segítségével a kő mellett elvezetett vékony húgyvezeték katéterrel vagy a deréktájon keresztül a veseüregrendszerbe vezetett dréncsővel tudjuk elérni. Ezeket a beavatkozásokat általában helyi érzéstelenítésben végezzük. A görcsök elmúlása és a gyulladás antibiotikum kezelés melletti megszűnése után rá lehet térni a kő eltávolítására.
- A leggyakrabban alkalmazott kőeltávolítási módszer a lökéshullámú kőzúzás (ESWL, azaz Extracorporeal Shock Wave Lithotripsy). Ennek során egy speciális géppel gerjesztett, mechanikus lökéshullámokat vezetünk a testbe a bőrfelszínen keresztül, amelyeket ultrahangos vagy röntgenes célzással a húgyúti kőre fókuszálunk. Sikeres kezelés esetén a kő összetörik és törmelék formájában távozik a vizelettel. A kezelés az esetek nagy részében enyhébb fájdalomcsillapítás mellett elvégezhető. Nem minden elhelyezkedésű, méretű és keménységű kő kezelhető ezzel a módszerrel – ismerteti dr. Kállai László, az Urológiai Központ urológusa, sebész.

Endoszkópos műtét is megoldást jelenthet

A húgycsövön keresztüli endoszkópos beavatkozásokat altatásban vagy gerincérzéstelenítésben végzik, merev vagy hajlékony eszközzel (ureteroszkóp). Ezzel a módszerrel a legtöbb húgyúti kő elérhető. A kő zúzásához az endoszkóp munkacsatornáján keresztül mechanikus, ultrahangos vagy lézeres szondát vezetnek be.
A nagyobb, vesében elhelyezkedő köveket kis behatolási kapun keresztül, a leghatékonyabban a deréktájon keresztül a veseüregrendszerbe vezetett endoszkóppal (nefroszkóp) lehet eltávolítani. A kőzúzáshoz a fentiekhez hasonló módszerek alkalmazhatók. Ez a beavatkozás is altatóorvosi (aneszteziológiai) érzéstelenítést - leginkább altatást igényel.
A húgyúti kőeltávolításnak is a hagyományos módszere a nyílt műtét. A húgyútak rejtett elhelyezkedése miatt ezek gyakran nagy műtéti metszéssel jártak, ezért a fenti, kevésbé invazív módszerek elterjedésével a nyílt kőműtétek háttérbe szorultak. A húgyúti kő eltávolításának módjára a kő elhelyezkedésének, méretének, keménységének, a beteg műtéti terhelhetőségének, a beteg igényének és egyéb szempontok figyelembevételével urológus szakorvos kell javaslatot tegyen. A kőeltávolítás nem mindig oldható meg egy beavatkozással. A beavatkozásokat- szükség szerint- lehet ismételni és kombinálni is egymással.

Ezek a megelőzés lehetőségei

A korábbiak alapján a húgyúti kő képződése leginkább bőséges folyadékbevitellel előzhető meg. Ez egy 70 kg-os személynél minimum napi 2 litert jelent. Visszatérő húgyúti kövesség esetén urológiai, nephrológiai, endokrinológiai kivizsgálás szükséges esetleges hajlamosító tényező felderítése céljából. Kállai doktortól tudható, hogy urológiai szempontból a húgyutakat érintő - akár veleszületett anatómiai elváltozások- például húgyúti szűkületek- felismerésére kell törekedni. Ezek egy része kezelhető, általában műtéti úton.
Nephrológiai- endokrinológiai (belgyógyászati) szempontból általában olyan anyagcsere-betegségeket vizsgálnak, amelyek növelik valamelyik kőalkotó anyag koncentrációját a vizeletben és ezáltal növelik a kőképződés kockázatát. Például, a leggyakoribb kőtípus, a kálcium-oxalát kő képződését mind a szérum és vizelet kálcium, mind az oxalát koncentrációjának a növekedése elősegítheti. A szérum kálcium megemelkedését mellékpajzsmirigy túlműködés, csontanyagcsere-zavarok, bizonyos rosszindulatú betegségek, túlzott kálcium, D-vitamin, oxalát bevitel okozhatja. Ennek megfelelően, a bőséges folyadékbevitel mellett, szakorvosi javaslat alapján diéta lehet indokolt, például tejtermékek, kávé, tea, csokoládé, spenót, sóska fogyasztásának csökkentése.
Visszatérő húgysav-kövességben a vörös húsok, belsőségek fogyasztása kerülendő. A húgysav kövesség gyakran együtt jár a köszvénnyel - leggyakrabban a nagylábujjon jelentkező ízületi gyulladással.

Forrás: Urológiai Központ (www.urologiaikozpont.hu)